Szerző: tdani

Lehet, hogy van olyan, aki számára ez egyértelmű, mikor a beszélgetőpartnere chat ablakában van, ám kis eséllyel, de előfordulhat olyan is, aki nem találta meg ezt az egyszerű, de hasznos funkciót.

Bevezető

Menjünk fel a messenger.com weboldalra (Chromeból, vagy Firefox-ból érdemes), és jelentkezzünk be, ha korábban nem tettük volna.

Hogyha az adataink helyesek, egy letisztult képernyő fogad minket, ahol tényleg csak a legszükségesebbek vannak. Vagyis a beszélgetéseink.
Megvan az a jó tulajdonsága ennek a felületnek, hogy, akivel legutoljára írtunk, annak az üzenetei szinte az arcunkba másznak, ennél fogva a fájl küldés könnyebb már nem is lehetne.
Ha nem, akkor a keresődobozzal rákereshetünk az ismerősünkre, és a nevére klikkelve, vagy entert ütve küldhetjük is, amit szeretnénk.

Küldés

Ugorjunk az oldal aljára, és kattintsunk a jól látható fájlok csatolása ikonra, vagy felnyíllal keressük meg, ha nem vennénk észre.
A felugró tallózás ablakban válasszuk ki, amit el szeretnénk küldeni, majd menjünk a megnyitás gombra.
Nyomjunk rá az alul lévő küldés gombra, mire néhány másodperc múlva, (ez függ a fájl méretétől), megjelenik, hogy kézbesítve, vagyis sikeresen elküldtük a fájlt.

Megjegyzés: ez persze filmekkel nem működik, mivel azok nagy méretűek, de pl. szövegfájloknál, és zenéknél igen.

Fogadás

Fájlt ugyanolyan egyszerűen fogadhatsz bármelyik Facebookos felületen, mint a Messengeren.

Ehhez nem kell mást tenned, mint megkeresni azt, akitől kaptad a fájlt, és – feltételezhetően a legutolsó üzenetnél rákattintanod a fájl nevére.

Böngésző beállítástól függően, hogy bejön e a potenciális letöltés, nem biztonságos ablak, ha nálad ez megtörténik, és, ha megbízol az illetőben, aki a mellékletet küldte neked, kattints a két lehetőség közül a megnyitásra.

Remélem, segítettem annak, aki elolvasta, és, ha kérdésed lenne, nyugodtan írj akár a kapcsolat menüpontban!

Mi ez az IExpress?

Röviden: egy önálló telepítőcsomag-készítő, ami a Windows operációsrendszer részét képezi.

Létrehozhatunk vele telepítőket (.exe), vagy egy kabinet fájlt (.CAB) a telepítő varázsló segítségével, esetleg egy egyéni önkicsomagolási irányelvvel (SED) alapján .

A SED fájlok bármilyen egyszerű szöveges/ASCII szerkesztővel módosíthatóak, például Jegyzettömb.

Hogy érhetem el?

Legegyszerűbben úgy, ha beírod a futtatásba az iexpress parancsot.
Az IExpress varázsló felülete végigvezet az önkicsomagoló csomag folyamatán.

Csomag létrehozása

Megkérdezi, hogy mit tegyen a csomag: kibontsa a fájlokat, aztán futtasson egy programot, vagy csak szimplán kicsomagoljon.
Ezután megadhatod, mi legyen a csomag címe, illetve hozzáadhatsz egy megerősítő utasítást, és egy licenszszerződést, amit majd a végfelhasználónak el kell fogadnia a kibontás engedélyezéséhez.
Kiválaszthatod az archiválandó fájlokat, továbbá szerkesztheted a folyamatablak megjelenítési beállításait, végül megadhatod a befejezéskor megjelenítendő üzenetet.

Ha azt a lehetőséget adtad meg az elején, hogy kibontsa a fájlokat, majd futtasson egy programot, akkor ki kell választanod a futtatandó alkalmazást.
Megjegyzés: ez olyankor hasznos, ha egy programnyelvben fordítod át a kódot .exe-re (compile), és szeretnéd telepíthető formájában a felhasználó gépére juttatni.
Az már persze egy másik téma, hogy a fejlesztők 90%-a InnoSetup-ot használ telepítőcsomag készítésére, amit az InnoExtractorral szépen ki lehet nyitni, de a forráskódot még így se tekintheted meg, ha akár csak egy kicsit is komolyab a programnyelv, amiben írták az alkalmazást, és nem HTA például.

Kinek javaslom?

Kezdő programozóknak. Azonban sajnos nem hunyhatunk szemet afölött, hogy biztonsági réseket tartalmaz.

A hordozható verziójú applikációkat jobban szeretik a felhasználók, ezért érdemes csak fordítani a kódot, és nem bajlódni telepítőcsomag készítésével, ha van rá mód.

Forrás: En Vikipedia

Egyes projektekhez szükségem lett volna a PHP Fusion-ra, azon belül is, a hetes verzióra.
Mikor azt fejlesztették, azok az idők bizony nem most voltak, így, Kedves Olvasó, meglephetnek ezek a sorok.

Miért azt?

Az még teljesen átlátható, nem úgy a kilences, amit többször is megnéztem, csakhogy minden egyes alkalommal csalódtam benne.
Érezni rajta, hogy azt már részben amatőrök fejlesztették, hát igen. Olyan is lett.

Beüzemelés

Mivel nem tartják karban a PHP Fusion 7-es verzióját, ezért MYSQLI támogatás sincs hozzá.
Megfordult már a fejemben a gondolat, hogy át kellene írni a MYSQL paramétereket MYSQLI-re, de valahogy sosem tudtam rávenni magam, és nem is egy ember kellett volna hozzá.

Néhány napja csak úgy keresgéltem a neten, és egy német oldalon megtaláltam azt, amiről eddig csak álmodtam.
Voltak páran, akik feljavították – hogy miért, azt nem tudom, a 7-es verziót, ám a magyar nyelvi fájlokat nem tudtam letölteni.
Egy ismerősöm, Takács Ákos azonban megszerezte, így kezdődhetett a munka, amiből – fontos megjegyeznem, ő is kivette a részét.

Megjegyzés: a szerver nyelvét nem kell változtatni, azt csak mi csináltuk fölöslegesen!
Ezért nem is írok arról, mivel semmi értelme.

Az én szerveremen a cikk írásakor Debian 9 fut PHP FPM-mel, és Apache2-vel az élen.Erre van feltelepítve a 7-es PHP.

Letöltés

Letöltés

Miután letöltöttük, és kicsomagoltuk a .zip fájl tartalmát, azt másoljuk fel a tetszőleges könyvtárba, ahol elhelyeznénk ezzel a CMS-sel felvértezett oldalunkat.
Pl.: /var/www/example.hu
Ne legyenek fájlok a mappájában, és az adatbázisban még táblák se, különben nem fog sikerülni.
Nyissuk meg az oldalt, mire alapból be is jön a setup.php.

Mivel a magyar nyelvi fájlok már benne vannak (telepítéskor ezt válasszuk), így nekünk semmi különöset nem kell csinálnunk, mint a jogosultságot megadni a telepítéskor megjelölt fájloknak (sudoval egyszerűbb: sudo chmod -R 777 tdtracker.tdani.hu), így nem vesztegetünk el pár percet.
Fontos megjegyezni, hogy a var/www mappában kell lennünk ehhez a művelethez.

Frissítsünk rá a lapra (f5), és kattintsunk a tovább gombra.
Az adatbázis kapcsolatoknál ne a MYSQLI-t, hanem a PDO-t válasszuk, különben a telepítés végeztével hibát fog jelezni a szerverünk.

Innentől a telepítés, mivel magyarul történik, már pofonegyszerű.

Megjegyzés: a CMS nem biztonságos, de, aki annyira ragaszkodik a régi, jól bevált PHP Fusionhoz, mint én, az nyugodtan megcsinálhatja a fentebbi műveleteket.

Telepítés után az adminisztrációs oldalon állítsuk át az időeltolódást Europe/Budapestre.

Sokunkkal biztosan fordult már elő, hogy letöröltünk egy, vagy több fájlt flashmeghajtónkról, esetleg PC-nkről, és azt nem állíthattuk vissza a lomtárból, mivel shift+delete-tel csináltuk.

Ilyenkor nem tehetünk mást, minthogy visszaszerezzük, ha van rá mód – de ez időigényes.
Viszont, ha kép, videó, esetleg felvétel veszett oda, az már sajnos nem ilyen egyszerű feladat, ha csak szerencsés esetben nem csináltunk biztonsági mentést. Ebben az írásomban egy kicsit kitértem rá.

Recuva

A Recuvaa látszólag visszaállíthatatlan adatokat is visszahoz, azt azonban érdemes megjegyeznünk, hogy nem teljesen, és a mappastruktúra nem marad meg, csak hozzánk vágja a fájlokat.
De inkább kelljen aztán mappába másolgatni a rendezetlenül kapott adatokat, minthogy ne legyen meg egy fontos kép se.

Letöltés

A programról

Az alkalmazás magyar, a Piriform fejleszti.

Az oldalamról letölthető verzió hordozható, tehát nem kell feltelepíteni.

Kicsomagolás után elindítva az .exe fájlt (operációsrendszertől függően 32, vagy 64 bit) a megjelenő telepítő varázsló segítségével visszaállíthatjuk az adatainkat.

Megadhatjuk jelölőnégyzetek formájában, hogy miket, és hol szeretnénk visszaállítani.
Megjegyzés: ha külső meghajtó, az legyen csatlakoztatva!

Innentől kezdve túl sok mindent nem lehet írni, lévén minden egyértelműen adja magát, viszont az nekem nagyon tetszik, hogy a főablakban láthatom a gépem paramétereit.

Ha kérdésed lenne, nyugodtan írj!

Az informatikában kicsit tapasztalatlanabb ismerőseim körében manapság vitatott téma, hogy melyik a jobb: pendrive vagy winchester?

De most akkor tényleg. Melyik a jobb?

Ez a fogalom úgy viszonylagos, akárcsak Einstein idő relativitásáról szóló elmélete. Hogy jobb, véleményem szerint ez az igényektől függ.

Én például használok egy pendriveot a legfontosabb adataim biztonsági mentése céljából (64 GB), de tudni kell ezekről a tenyérnyi flashmeghajtókról, hogy kis méretük ellenére – bármennyire is próbálkoznak a gyártók, soha nem lesznek képesek olyan nagy sebességre, mint egy merevlemez, még ha a méretü nagy is.
Amit láttam a legnagyobb, az 140 GB volt.

Winchester

A merevlemezben (angol nevén winchester), az adatokkal való művelete során mozog egy fej, ezért működés közben, ha nem vigyázunk, sérülhet.
Ha nincs csatlakoztatva, de leesik, akkor is tönkremehet, tehát legyünk velük óvatosak!
Ezek méretben nagyobbak, akár 1 TB-s is lehet, ami 1024 GB, vagy 2, tehát 2048 GB, ennél fogva jó sok mindent lehet rajta tárolni.
A képen látható külső merevlemez 1 TB-os, aminek a nagyját ki is használom.

Pendrive

Kicsi, viszonylag olcsó, méretben egész jó, de lassú. Röviden így lehetne jellemezni.

Nem lehet nem észrevenni például másolásnál a két külső meghajtó közti átviteli külömbséget, ami nekem, személy szerint, elég zavaró.
Ha ez leesik, nem történik semmi baja, lévén itt fejről, ami működés közben jár, mint valami ingaóra, nem beszélhetünk.
Ezt a Kingston-t 9000 Ft-ért vásároltam a Mediamarktban, mivel sokszor megesett már, hogy elvesztek az adataim, és nem egy olyan mappa volt, amit nem lehetett pótolni, és visszaállítani se (erről majd írok egy cikket), például felvételek, képek.
Így jelenleg A kis gépemen, illetve az asztali PC-men, kiegészítve a fentebb lefotózott külső merevlemezzel, tartom a dolgaimat.

Ahogy már írtam, a pendriveomon is rajta van egy részük, mivel azt az eszmét támogatom, hogy nem árt, ha több helyen van meg, és minél biztosabban.
Csakhogy ez azzal is jár, hogy több helyen kell naprakészen tartani az adatokat, ami, ha egyszer rászánjuk az időt, nem pár perc.

Összefoglaló: előnyök, hátrányok

Winchester: zsebbe kell nyúlni érte, hogy megvásárolhassuk, 20000 körül, nagyobb méretű, gyorsabb, de jobban kell rá vigyázni.

Pendrive: kicsi, fizikailag is, olcsóbban hozzá lehet jutni, de lassabb az írás-olvasás sebessége, ha leesik, nem lesz különösebb baja.

Megjegyzés: érdemes átkonvertálni első használatnál, mielőtt rátennénk adatot NTFS-ről FAT32-re.
Ha nem szeretnénk, akkor nagyobb méretű fájloknál kellemetlen meglepetésben lesz részünk.

Ez
a korábbi cikkem leírja, hogyan teheted meg.

Aki egy kicsit jobban ért a flashmeghajtókhoz, az Ebben
a Logout-os írásban jobban tájékozódhat.

Ha kérdésed van, nyugodtan írj!

Az új Xiaomi telefonomról sajnos lespórolták az alap hangrögzítőt, ami azért nem egy rossz dolog, ha van.
Így hát hozzáláttam, hogy keressek a Play Áruházban egy szoftvert, ami lehetőleg megfelel az igényeimnek.
Egyszerű, és teljesen kihasználja a sztereó mikrofonokat. Ilyen sajnos nem volt, ami nekem bevált, az a haverom által küldött High mp3 Recorder névre hallgat.

Itt letöltheted.

A programot megnyitva láthatjuk a felvételek mappát (lista), elindíthatjuk, ill. leállíthatjuk a felvételt, a szokásos támogatás, és segítség ikonokat.
Jól látható helyen kiválaszthatjuk, hogy milyen mikrofonnal vegyen – én a hátsót állítottam be, akkor vett sztereóba, illetve felhúztam a minőséget 320 KBPS-ra, ami percenként azt hiszem 2 MB tárhelyet vesz el a telefonunkból, cserébe a készülékünktől a lehető legjobb hangzást kapjuk.

Van még ebben az applikációban sok minden jó, akit érdekel, az nyugodtan böngéssze át, és érteni is fogja, mivel teljesen magyar.

Ha kérdésed lenne, írj, és jó hangrögzítést!

Az Audex elméletileg vakoknak készítette ezt a szoftvert, ám gyakorlatilag a látók is használhatják.

Itt fel is telepíthetitek a play áruházból a telefonotokra (ha gépen csináljátok, és ugyanabba a fiókba van belépve, mint a mobil, akkor ezen a módon is feltehető).

Audex

Nekem nem mondanám, hogy tetszettek az új TalkBack hangok (ld. Itt, ha nem tudod, mi ez), ezért segítségül hívtam az Audexet.
Az előző két telefonomon sajnos nem működött, de a Xiaomi beváltotta ezzel kapcsolatban a hozzá fűzött reményeket, így jelenleg IPhone hangokkal használom, és még akkor is hallani, ha a TB ki van kapcsolva. Annak jó, akit nem zavar.

Miután feltelepítetted, Android 9-en a kisegítő lehetőségek/szolgáltatások részben kapcsold be az Audexet.
Ha mindent jól csináltál, elvileg szólni is fog.

Sok mindent beállíthatunk rajta – akit jobban érdekel, az kedvére nézegetheti, a lap alján van visszaállítás gomb, tehát nem lehet elrontani.

Az events résznél kiválaszthatjuk, hogy milyen hang szóljon, ha a VoiceOver pipát jelölitek be, egyből a régi IPhone jóleső hangzásvilága szól füleinkben.

Egyel visszább kiválaszthatjuk jelölőnégyzetek formájában, hogy mit halljunk a hangokon belül, én például kivettem a gesture endet, ami azt jelezné, mikor vége van a képernyőnek, illetve a checkbox mellett meghallgathatjuk a rövid névhez csatolt hangot, hogy mit is csinál.

Akinek kérdése van, vagy nem ért valamit, az írjon!

Mennyire gyorsan telnek az évek, gondoltam először, amint a kezembe fogtam a Xiaomi Mi A2 új telefonomat.
Három éve vettem a Samsung Galaxy A3 2016-ot, de sajnos, mivel – és nem nekem, de sikerült beletörni a SIM-tálcát, illetve a hátlapi kamera sem volt épp a legjobb állapotban, a javítás pedig egy új telefon árába került volna, így megvettem ezt.

Eddig érintőképernyős telefonok terén, vagyis tizenkét éves korom óta Samsungom volt, ám a Xiaomi megtörte a hagyományt.

Ennek az oka pedig nem más, mint a fejlődés.
Ha megveszek egy olcsó telefont 47000-ért, online rendeléssel volt 49000 szállítással, (na jó, az olcsó fogalom relatív), és, ha elromlik, akkor nem lesz lelkiismeret furdalásom, hogy szórom a pénzt.

Talán gyűlytök, és, ha kijön egy nagyon pro Samsung telefon egy-két év múlva, akkor veszek egyet, de egyelőre most jó ez, főleg, hogy kilences droid van rajta, erről alább ejtek még pár szót.

Az A3 2016 többé-kevésbé GorillaGlass üvegborítással rendelkezett, nem úgy ez. Nagy előnyömre fémből van a SIM-tálca, akárcsak az egész telefon.
Fizikai, megnyomható homegomb, amivel pl. a főoldalra lehet menni már nincs, de nem probléma.
A visszamutató nyíl is eltűnt a telefon jobb alsó sarkából, lévén ez is hardveres elven működött, amit az első egy-két nap nehezen szoktam meg, hogy a bal oldalra kell nyúlnom hozzá.

NFC, vagyis mobil fizetésre alkalmas opció nincs benne (nem, mintha használtam volna, de talán egyszer kipróbálom a régi telefonomon, ami a fiókomban van), viszont van, ami számomra elfeledtesse ezt.
Az ujjlenyomatolvasó, vagy biometrikus érzékelő, kinek, hogy tetszik.
Ez szinte az alap felhasználóknak majdhogynem feltörhetetlen, ha más készülékét szándékoznák birtokba venni.
Nem kell megnyomnunk a bekapcsoló gombot, mint a nem ujjlenyomatolvasós telefonoknál, és a képernyőn feloldani. Csak elég, ha hozzáérsz a scanner részéhez, ami a hátlapon található pont jó helyen, nem úgy, mint a 2017-es A3-ban, mivel ott a kijelző alatt van.

Két SIM-et lehet belerakni, vagy egy SIM, és egy MicroSD, ezt még nem próbáltam ki, ezt is, meg azt is hallottam róla.
A hangszórón, ami a telefon alján, a szoftveres homegomb felé található, a hangzás kiváló.
A húsz megapixeles vertikális elrendezésű kamera, ami nem észrevehetetlen a hátlapon, is megfelel az elvárásaimnak, akárcsak az előlapi.

Rendelés, kiszállítás

Az 1mobil.hu oldalon rendeltem, és, mint utólag megnéztem, megérte, például a Mediamarktban jóval drágábban kaptam volna meg.
Amint látható a képen, szépen becsomagolva szállították, a fehér doboz nem is volt túl szép, nem is volt túl csúnya.

A 3.5mm jackcsatlakozót kivették, így a csomagban kapunk egy Type-C átalakító kábelt, ennek segítségével a megszokott fej/fülhallgatónkat már tudjuk is csatlakoztatni, na meg persze a szokásos töltőfejet, aminek a tetejébe kell rakni a kábelt.
Ez is, akárcsak a legújabb telefonok nagy része (nekem első ilyen az A3 2016 volt), már nem hátulról szedhető szét – sőt, sehogy nem lehet kivenni az akkumulátorát, már tartalmaz egy SIM-tűt, a készülék bal oldalán lévő lyukba kell betenni, mire kiugrik a tálca.
Történetesen akkor, ha az átlátszó, füstszínű, igencsak távolkeleti ragasztószagú tokban, ami új gyűlyti az ujjlenyomatokat, mintha ez lenne a legfőbb dolga, nincs benne a telefon.
Inkább legyen rajta, mint ne, a karcokra nagyon érzékeny a fémfelület, egy tok pedig kettő, háromezer forint körül van, nem egy horribilis összeg.
Kaptam még egy üvegfóliát is, amit majd egy szervizes segítségével fogok rátenni, mivel nem szeretném eltörni.

Egyébként vékonyabb az egész, mint az A3, ráadásul nagyobb is, ezért jól lehet rajta filmet nézni, a teljes képernyőkihasználtságról ikonok szempontjából már nem is beszélve.
Kék, piros és arany (pezsgőszínben) kapható, nekem 64 GB-s belső memóriájú.

Érintetlen Android, nem úgy a Samsungokon, ahogy az általában lenni szokott, így nagyon gördülékeny.
Rá kellett hangolódni, hogy na, kilences, meg minden, elrejtett beállítások, izgalmas kalandpark az új rendszerben, de nem bántam meg.
Biztonság szempontból is a helyén van, ha csak azt nézzük, hogy minden egyes számítógépre való csatlakoztatásnál be kell állítanunk a beállítások/társított eszközök/usb menüpontban a fájlátvitelt. Ez frusztráló lehet, mondjuk szerintem inkáb előny, mint hátrány.

Itt találhattok egy kicsit más stílusú kritikát a telefonról a Tesztaréna jóvoltából.
Abba, hogy milyen processzora, stb. van még neki, a könnyen érthetőség miatt nem megyek bele, mivel nem biztos, hogy mindenki annyira otthon van az infó terén, mint én, a teszt írója.

néhány fontos tudnivaló

Az ujjlenyomatnál szükség lesz egy pinkódra, illetve a SmartLock-t, és a készülékkeresést kapcsoljátok ki, mivel nagyon meríti az akkut, nekem így augusztus hetedike óta, hogy mekaptam, nem kellett töltenem, csak azona napon.
A SmartLock tud arcfelismerést, illetve, ha megbízható helyként be van jelölve a házad, ahol valójában élsz, nem kell az ujjlenyomat, mivel a feloldás gombbal, amit a bekapcsolóval érhetsz el, tudod aktiválni, de így a biometrikus olvasó nem ér semmit biztonság szempontból, ezért kikapcsoltam.

Az időjárás alkalmazást sajnos, amit az arcunkba tol a rendszer, én, amennyire lehetett, tiltottam azok után, hogy Veresegyházat a Dunakanyarba tette.

Aki jó telefont szeretne, annak csak ajánlani tudom! Ha kérdésed van, nyugodtan írj!

Mikor megkaptam a futártól, azt hittem, nem is routert vásároltam, annyira be volt csomagolva.

A csomag tartalma: USB-kábel a töltéshez, és a netre való kapcsolódáshoz, akkumlátor, használati utasítás és persze maga a router.

Nem túl nagy, zsebben simán elfér, bár ezt nem javaslom, mivel nagy terhelés alatt, hiába, hogy csak tíz eszköz tud rá felmenni, igen-igen felmelegedhet.
Nagyjából – és nem túlzok, harminc Celsius fokra.

Mint látható, két gomb van rajta, különösebb vezérlőpanel nincs, csak az akkumulátor százalékjelző, illetve a szolgáltatói felirat, például Telenor, ha olyan kártya van benne, mivel független.
Az oldalán található egy SD-kártya bemenet.

Megjegyzés: az akkut nem mutatja az adminpanelen, ezért vakos szempontból egy kicsit hátrány, de együtt lehet vele élni.

Negyed órás küszködés után végül belement a kártya, és az akkumulátort is beleszereltem, következhetett a bekapcsolás, és konfigurálás.

Bekapcsolás, és konfigurálás

Jó egy perc után, hogy hosszan (négy mp-ig) megnyomtam a bekapcsoló gombot, megjelent a Telenor felirat. A laptopommal vezetékes netre csatlakoztattam a routert, vagyis USB-re, ezáltal közben töltött is, majd feltettem a CD-meghajtóként hivatkozott MobileWiFi programot, ami a router drivere, és ez felelős azért, hogy USB-n kommunikálni lehessen az eszközzel, és már online is voltam a Számlakontrolos netről.
Nagyon fontos! Semmiképp ne telefontöltőre tedd a routert, hanem gépre a legelején, később, mikor csak Wi-Firől használod, már hagyhatod töltőn!
Elég gyorsan merül sajnos, így én, mikor nem utazom épp, nekem töltőn van.

A Wi-Fi-hez még nem férhetünk hozzá, lévén jelszavas. Menjünk fel a böngészőnk segítségével a 192.168.8.1-es IP-címre, itt érhetjük el
A routerünk adminpaneljét – az már csak az én nyűgöm, hogy nincs localDNS, de ez van.
Alap felhasználónév, és jelszó admin.

Az eszközön van egy matrica, ezen található a Wi-Fi jelszó.

Arra, hogy részletesen hogyan konfiguráltam be, nem nagyon térnék ki, lévén mindenki egyéni ízlésének megfelelően teheti ezt, a felhasználói útmutatóban, amit a neten is megtalálhatsz, ez le van írva, vagy, ha kérdésed van, nyugodtan írj.
Tud magyarul, tehát, aki nem értené az angol felületet, jól látható helyen át tudja állítani.
Innentől kezdve szerintem már ti is elbogarásztok az oldalon, hogy jelszót, és Wi-Fi nevet hogyan változtassatok.
Ha elrontanátok valamit, van visszaállítás gomb a panelen.

Nem rossz ez a router, ami nekem nem tetszik benne, az a gyorsan merülő akkumulátor, és, hogy nem látszik a router oldalán, hogy hány százalék.

Már csaknem egy hónapja, de megrendeltem a Számlakontroll Gazdaságfejlesztő Iroda Kft-től a korlátlan mobilinternet csomagjukat, és nem bántam meg.
Az IQpro olcsóbb, csakhogy az nem stabil, és kicsesznek az ügyfelekkel – az újakkal mindenképp, ahogy hallottam, ellenben a Számlakontrollnál Rutsch Attila rendkívül korrekt.

Nem mondanám, hogy vészesen sokat kell érte fizetni (egy év alatt 40000) Ft, de nyilván nem annyival utalsz előre.
3585 + 5% Áfa, annyira nem sok.
Társkártya nincs hozzá – aminél ezt a lehetőséget tudja kínálni a Számlakontroll, az 50 GB-s opciónál elérhető.

Maga a Számlakontroll nem egy szolgáltató, ő csak továbbít, ugye flottáról beszélhetünk, így tehát a net a Telenor hálózatában üzemel.
Nagy lefedettségű, ezért, aki attól tart, hogy valahol nem kapcsolódhat a netre, az maximum csak vonaton, vagy autóban lehetséges, de ott is kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Külföldön tizenöt GB használható fel, itt, kis hazánkban pedig ugyebár korlátlan, és a felhasznált adatmennyiséggel arányosan nem növekedik a havonta befizetendő összeg száma, ami egy nagy előnye.

Hívni nem érdemes rajta, mivel – bár nem próbáltam, de sejtem, hogy azt is kiszámlázzák, tehát plusz költség.
Ha telefonban használod, mivel Dual-SIM-es, még véletlenül se arról a kártyáról hívj, vagy küldj SMS-t, amit azt hiszem nem is lehet.

Mikor megrendeltem a kártyát, ha azt nézzük, hogy közben nyaraltam, egy hét, és egy-két nap múlva kaptam meg.

Ha te is szeretnél egy ilyet, a Számlakontroll oldalán megvásárolhatod.

Akinek kicsit is nagyobb igénye van a sebességre a Facebookozáson/Youtubeozáson kívül, annak azt tudom mondani, az enyhe kifejezés ,hogy gyors.
Sokat szoktam Torrentezni – a legutóbbi alkalommal tizenkettő MB-s sebességgel szedtem egy kettő GB-s filmet, cirka három perc alatt lent is volt, bár ennek a térerőhöz is sok köze van, illetve, hogy miben van a kártya, tehát telefonban ne várj annyira nagy sebességet, lévén az nem erre van kitalálva.

Rendeltem tőlük egy Huawei E5785Lh-22c mobile wifi routert, amit az Extreme Digitalnál Itt 34990 Ft-ért lehet megvenni, de a Számlakontroll
5990 Ft-ért, két év hűséggel adja.
Ez a készülék remek összhangban van a kártyával, vagyis nagyon gyors.
A következő cikkem valószínűleg a routerről fog szólni, és fotót is mellékelek majd hozzá.

Tehát, aki a kábeles netekhez képest olcsón, az adatforgalom, és ezzel a számlaegyenleg használatának növekedése nélkül szeretne netezni, annak mindenképp javaslom!